Cím: A nyugalom tengere
Műfaj: New Adult
Megjelenés: 2014
Értékelés:
A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya
Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik,
elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel
magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy
megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt,
mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét
éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt
mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú,
sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a
kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a
kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg
akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott
történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a
csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
Jade véleménye:
Visszafordíthatatlan tragédiák, súlyos lelki sebek, szerethető, jól
kidolgozott karakterek.
Jó pár hete is van már annak, hogy elolvastam ezt a könyvet, de még
mindig azon kapom magam, ha rá gondolok, hogy visszatartom a lélegzetem. Nehéz történet…
Be kell, hogy valljam pár napra megterhelt. Olyan témákat feszeget, amiket
általában inkább kikerülök, ha lehet.
Mégis ez az egyik legjobban megírt könyv, ami mostanában a kezem
ügyébe került. Hihetetlenül jó stílusa van az írónőnek. Nagyon ráérzett a
karakterekre (már-már Tolsztoji módon). Ügyesen vezeti a történetet. Minden
oldallal egyre mélyebben ásod bele magad a történetbe. És ha egyszer a végére
értél, egyszerre lenne kedved sírni és nevetni.
Szerencsés voltam, amikor elkezdtem olvasni, mert akkor már hetek óta
a polcomon volt, és elfelejtettem már miről szól. Fejest ugrottam a történetbe
a fülszöveg nélkül. És így ütött a történet!
Bevallom őszintén, az első 50 oldalt olvasva azt hittem egy újabb
kliséhegyekre épített semmit kapok. De szerencsére nem így lett.
Nasztya életét egy tragédia félbetörte. Azóta csupán árnyéka
önmagának. Segítséget pedig senkitől sem fogad el. Egyedül él a „démonaival”,
amik egyetlen percre sem hagyják magára. A történet elején épp új városba költözik.
Elhagyja a szüleit és az öccsét, és a nagynénjéhez, Margot-hoz költözik. De itt
sem érdekli semmi és senki. Fásult közönnyel szemléli a körülötte lévőket.
Egészen addig, amíg nem találkozik valakivel, akinek legalább annyi
szörnyűséggel kellett szembenéznie, mint neki.
„Elképeszt, hogy az emberek mennyire rettegnek mindattól, ami a sötétben történhet, napközben viszont eszükbe se jut a biztonságukért aggódni. Mintha a napfény a világ minden gonoszságától megóvhatná őket. Pedig nem. A nap csak suttog nekünk, melegével elbódít, aztán jól a földbe döngöl. A napfény nem véd meg semmitől. Rossz dolgok bármikor történhetnek, nem szoktak várni vacsora utánig.”
Josh Bennett imádnivaló. Hús-vér „férfi”. A maga útját járja, a saját
kenyerét eszi – hogy ilyen klisékkel éljek. Senki nem megy a közelébe, mert
mindenki fél tőle. Mivel Josh eddig mindenkit elveszített, akit csak szeretett.
Egyetlen élő rokona sem maradt. Josh maga is fél kötődni másokhoz. Egyetlen
ember van csupán, akivel szoros a kapcsolata, a nemtörődöm Drew. Ő az egyetlen,
aki ha akarja Josh, ha nem, a nyakán lóg. És Drew a fejébe veszi, hogy
kihasználja Nasztya némaságát, és megpróbálja megfűzni a lányt. Persze
hihetetlen nagy bajt kavar Drew és ki más húzná ki belőle, mint Josh? És itt
indul el Nasztya és Josh története.
A történet végig nagyon lassan halad, ami nem is baj, mert sok mindent
kell közben megemésztenie az olvasónak. Súlyos dolgokról van itt szó, valóban
idő kell és tér, hogy feldolgozza az ember.
A karakterekről:
Nasztya nagyon összetett személyiség. Egyszerre kemény és törékeny. Eleinte kissé logikátlannak
tűnik, mit miért csinál úgy ahogy. De ahogy egyre jobban feltárul a múltja, az
ember úgy érti meg egyre jobban, mit miért tesz. És mit miért nem. Az ő világa
hihetetlenül sötét és komor. Elvesztette az életét, a jövőjét, mindent, ami
számított.
Josh pedig… Az őszinteségével, az érzéseivel, az élethelyzetével
egyszerűen TÖKÉLETES. Nem estem ugyan szerelembe. De minden tiszteletem az övé.
A mellékszereplők is egyéniségek, ami ritka a műfajban. Drew az egyik
személyes kedvencem. Annyira valós, annyira igazi. Volt egy pont a történetben,
ahol azt vártam, az írónő elszúrja a karakterét, de nem tette. És ezért
végtelenül hálás vagyok neki.
Mrs. Leighton pedig – szégyen vagy sem, soha nem volt nekem ilyenem –
a példaképem. Hihetetlen mennyi szeretet van benne, és mennyire nem fél ezt kimutatni
másoknak.
Mindent összevetve, csak ömlengeni tudok erről a könyvről, ami talán
nem jött át olyan nagyon ezt végigolvasva, de irtó nehéz úgy beszélni erről a
történetről, hogy ne spoilerezzem el. Ezt a könyvet olvasni kell, hagyni kell,
hogy lassan kibontsa a történetet. Senkinek sem akarom elrontani az
olvasásélményét. És a vége… Már majdnem azt kívántam a végén, bár én is
eljuthatnék abba az állapotba, amiben feltárul előttem a Nyugalom tengere.
Persze nem kívánok ilyet komolyan…
5 csillagból ez a könyv 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése