Író: Nyrae Dawn
Cím: A játszma
Műfaj: New Adult, Romatikus
Megjelenés éve: 2014
Értékelés:
A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.
Shadow véleménye:
A fülszöveg alapján tartottam ettől a könyvtől, mert ugyebár ez a kategória nem épp a kedvenceim közé tartozik. Azért tettem kivételt, mert a kiadó nagyon régóta halogatta a megjelenést és ez felcsigázta a kíváncsiságom, hogy vajon mi lehet az oka. Lehet, hogy ennyire jó?
A könyvet
először kézbe véve kissé csalódott voltam, főleg az ára miatt. Egy nem túl
vastag valamit tartottam a kezemben. Arról nem is beszélve, hogy a történet
vége után cirka 30 oldalnyi ízelítőt vágtak hozzám más könyvekből. Sajnos pont
olyanokból, amiket már olvastam. A borító szép, de a könyv befejezése után
mégis hiányolni kezdtem, a képről a srác tetkóit.
Na de nézzük
magát a történetet.
A fülszöveg
alapján nem titok, és nem is spoiler, hogy két sérült fiatalról szól ez a
történet. Cheyenne-ről, aki a külvilág számára igyekszik tökéletesnek mutatni
magát, holott igen komoly belső démonokkal küzd, és Coltról aki úgy érzi, hogy
gúsba köti haldokló édesanyjának tett ígérete, miszerint elvégzi a fősulit, és
lesz valaki az életben, hogy többre vigye, mint az apja, és ne legyenek olyan
nehézségei a későbbiekben, amivel az édesanyjának meg kellett küzdenie.
"Vannak helyzetek, amikor annyira súlytalanok a szavak. Nem jelentenek semmit, de mindössze ennyi eszközünk van kifejezni magunkat."
Amikor az
útjaik keresztezik egymást és Cheyenne megbántottságában alkut ajánl Coltnak,
aki persze homlokegyenest ellentéte exbarátjának. De rövid idő elteltével a dolgok kezdenek megváltozni. Cheyenne páncélján, amit a külvilág felé mutat,
már az első perctől megjelennek az apró kis repedések, és a történet
előrehaladtával csak növekednek, hogy a végén teljesen átalakuljon az eddigi
életéről alkotott képe, és elképzelése. Eleinte csak „üzleti alapú” a
megállapodásuk, de ahogy egyre jobban megismerik egymás, meg is értik a másik
motivációit. Végül talán ez a megértés, és megismerés sodorja őket
végérvényesen egymás karjába, hogy a színjátékot feladva, igazán egymásra
találjanak.
Colt is
páncélt visel a külvilág számára, hisz a képpel, amit kialakított magáról,
mindenki számára a rosszfiú kategóriába soroltatja magát. A látszólagos
nemtörődömsége, a „munkája”, és az egész életstílusa azt mutatja másoknak,
hogy: „Ne szórakozz velem, mert megbánod!”. De leges legbelül, jól elrejtve, ő
is csak egy kissrác, aki retteg, hogy elveszíti az anyukáját, és egyedül marad
a nagyvilágban.
"Mindig a dögös pasik a legnagyobb seggfejek."
Szívszorító
volt végig olvasni Colt édesanyjának szenvedését, és a végkifejletet nem is
bírtam ki sírás nélkül. Ezért jó előre figyelmeztetek mindenkit, hogy
készítsétek magatok mellé a zsepit, mert én elég hülyén nézhettem ki, hogy
sírva napozok a tóparton.
Az utolsó
lapra érve meg kellett állapítanom, hogy egészen beszippantott a történet, és
kellemesen csalódtam. Nem tudtam letenni, így egy nappal a megvétel után már ki
is olvastam.
Lényegében
szép történet az egymásra találásról, az újra kezdésről. Nagyon realisztikusan
ábrázolja két fiatal problémáit, és azt, hogy a főiskola nem mindenki számára a
végtelen bulizások ideje, bármi legyen is a látszat a külvilág számára.
Tekinthetjük
ezt a történetet egyfajta tanításnak is arról, hogy ne ítélj első látásra. Mert
a tetkós srácok nem mind rosszfiúk, és a tökéletes külsővel megáldott lányok
élete sem mindig hibátlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése