Író: Aly Martinez
Cím: Fighting Silence
Sorozat: On The Ropes #1
Megjelenés: 2015 Február 26.
Előrendelhető:
A hang a legtöbb ember számára egy elvont fogalom. Azzal töltjük az életünket, hogy kizárjuk a zajokat, azért, hogy arra összpontosíthassunk, amit fontosnak hiszünk.
De mi van akkor, ha ez az egyértelmű dolog beleolvad a csendbe, ez a homályos háttérzaj, amiért megtennél bármit, hogy megtarthasd.
Én mindig is harcos voltam.
Szülőkkel, akiknek aligha sikerült elkerülniük a börtönt, és két öccsel, akiknek épphogy sikerült elkerülni a nevelőszülőhöz kerülést, mert és ügyesen kerülgettem a csapásokat, melyeket az élet mért ki rám. Ahogy felnőttem, nem volt semmim, amit a magaménak mondhattam, de attól a pillanattól kezdve, hogy Eliza Reynolds-al találkoztam, ő mindig is az enyém volt.
Teljesen a rabjává váltam, és menekvést nyújtottunk egymásnak a valóság elől.
Az évek során neki is voltak pasijai, nekem is csajaim, de nem telt el úgy éjszaka, hogy ne hallottam volna a hangját.
Láthatod, életem szerelmével találkozni tizenhárom évesen, nem volt része a tervnek.
Ahogy az sem, hogy huszonegy éves koromra fokozatosan megsüketülök.
Mégis mindez megtörtént.
Most, életem legkeményebb harcai közben, kötélen táncolok.
Harcolok a karrieremért.
Harcolok a közelgő csenddel.
Harcolok érte.
Minden éjjel, épp mielőtt elalszik felsóhajt, egy utolsó tudatos lélegzet.
Azt hiszem, ez a hang fog a legjobban hiányozni.
Szexi Részlet
- Szia. - felálltam, az ágyról, ahogy ő elkezdett bemászni az ablakon. A szemei elkerekedtek, amint megpillantott, és ettől egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát az ablakpárkányon, és a padlóra zuhant. - Jesszusom! A francba! - káromkodott, miközben feltápászkodott, az új szekrényem mellett.
- Te...Én..Uh. - a kezét a szájára tette.
Néhány lépésnyire földbe gyökerezett a lába, és a tekintetével bejárta testem, minden egyes négyzetcentiméterét.
Till szótlan volt. Még soha életemben nem éreztem magam ennyire erősnek.
- Jól vagy? - kérdeztem színlelt aggodalommal, ahogy közelítettem hozzá.
- Nem egészen. - mondta a melleimnek, amivel elérte, hogy kuncogjak.
Miután becsúsztattam a kezem a pólójának szegélye alá, végighúztam a körmeimet hasizmának minden egyes kockáján, mielőtt az ujjaimat becsúsztattam a farmerének derekába.
- Én ma érzékeny vagyok. - jelentettem ki, ahogy megszüntettem a köztünk lévő távolságot. A melleim neki nyomódtak, de ő nyugodt volt, és meg sem próbált megérinteni. Voltak terveim, hogy ezt orvosoljam.
Önelégülten elmosolyodtam, majd lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam a nyakát.
- Ne húzz fel túlságosan holnapra.
Az utolsó másodpercben kidugtam a nyelvem, és megnyaltam azt a gödröcskét a nyaka alján. Az volt a célom, hogy ezzel ingereljem őt, de ahogy a nyelvem a bőréhez ért, és megízleltem őt, elárasztottak azok az emlékek, ahogy többször a számba vettem őt. Egy nyögés szakadt fel belőlem, még azelőtt hogy érzetem volna, hogy közeleg.
Hangos morgás rázta meg a mellkasát, de ez volt az egyetlen figyelmeztetés amit kaptam.
Hirtelen a lábaim elhagyták a padlót, és a levegőben szálltam. Pont az ágyon landoltam, majd Till teste zuhant rám. És durván birtokba vettem az ajkaimat.
- Mond, hogy nem tehetjük ezt újra. - követelte, miközben kezei rátaláltak a melleimre.
- Biztosan megint megtesszük ezt. - domborítottam neki.
- Ez olyan mocskos lesz Eliza, kérlek. - nyögte, ahogy benyúltam a farmerénak elejébe.
- Egyet értek a mocskossal. - suttogtam, a kezét a mellemről a bugyimba irányítva.
- Baszuuuus. - szitkozódott, mikor felfedezte, hogy korábban mennyire alapos voltam a borotvával. Az egyik ujját belém nyomta, miközben lejjebb csúszott a testemen, hogy elhelyezkedjen a lábaim között, és ahogy lefelé haladt, közben megszabadult a bugyimtól is.
Kevésbé kíméletesen de ellenállhatatlan, bódító ritmusban benyomta még egy ujját.
- Mond, hogy álljak le, Eliza. Hogy nem csinálhatjuk megint ezt. - a fogaival végigkarcolta a belső combom.
- Már csináljuk.
- Mond, hogy hagyjam abba.
- Nem.
- Ez tönkre fog tenni mindkettőnket.
- Ha nem fogod be, akkor te leszel az aki ezt tönkreteszi.
- Komolyan beszélek. - megcsókolta a másik combom belső oldalát, miközben ujjainak egyenletes ritmusa mit sem változott.
- Én is. Ne próbál meg lebeszélni, miközben az ujjaid bennem vannak. - egyik kezemmel a hajába túrtam, és finoman megrántottam.
- A rohadt életbe! Mond, hogy hagyjam abba. - követelte, még egyszer utoljára, de az ujjaival gyorsított, és a legkéjesebb módon forgatta őket.
Úgy döntöttem, megadom neki amit akart, de csak azért, mert tudtam hogy úgysem tenné meg.
- Állj. - a csípőmet forgattam, amivel még mélyebbre kényszerítettem őt.
- Nos, ez most már kibaszottul túl késő.
Nevettem volna, de a szája a csiklómra zárult, és ezzel ellopta a lélegzetem, a szavaimat, a gondolataimat, és az orgazmusomat. A testem reszketett, ahogy egyre magasabbra tolt, miközben zuhantam. Ennek nem így kellet volna működnie, de bármilyen voodoo varázslat működött is ezen az éjszakán, amíg Till Page ezt tette velem, számomra rendben volt. Nyelvének mozgása nem maradt abba, és most arra használtam a haját, hogy távolabb rángassam onnan.
- Túl sok. - sikítottam.
Komiszul büszke vigyorgással nézett fel.
Az ujjai eltűntek, és másodpercekkel később a farka váltotta fel őket.
*A fordításban előfordulhatnak hibák, ha így van elnézést kérünk érte.
*A fordításban előfordulhatnak hibák, ha így van elnézést kérünk érte.
A szerzőről
Savannah-ban, Giorgiában született, és nevelkedett, Aly Martinez egy ötthon ülő anyuka, négy öt év alatti örült gyerekkel, köztük egy ikerpárral. Jelenleg Dél-Karolinában él, és amint akad némi szabadideje, ő bármit elolvas ami csak a keze ügyébe akad, lehetőleg egy pohár bor társaságában. Miután barátai bátorítására úgy határozott, hogy "Szerző" lesz, jelentősen megnövekedett munkacímeinek listája. Még öt könyvvel később sem mutatja jelét lassulásnak. Ragadj meg egy pohár Chardonay-t, vagy egy üveget, ha Aly-vel lógsz, és csatlakozz hozzá az Örült Vonaton, aminek ő az életet nevezi.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése