Georgia Cates - A megadás szépsége

Író: Georgia Cates 

Cím: A megadás szépsége

Sorozat: A fájdalom szépsége #2

Műfaj: Erotikus, Romantikus

Megjelenés éve: 2014

Értékelés: 

                     

Hogyan lépsz tovább, ha minden dalod róla szól? 

Miután Laurelyn Prescott faképnél hagyta élete szerelmét, visszatér Nashville-be, hogy valóra váltsa egyetlen megmaradt álmát. A zenébe menekül, hogy elterelje figyelmét a Jack Henry elvesztése miatti fájdalmáról. De régi életében régi ismerősök és új elvárások fogadják. Amikor Laurelyn visszautasítja lemezproducere felháborító követeléseit, úgy tűnik, lemondhat karrierjéről – amíg fel nem csillan előtte egy váratlan lehetőség. Fénysebességgel száguld a csúcsra, ahol a rég áhított siker várja. Vajon elég lesz-e ennyi a megérdemelt boldogsághoz? 

Jack Henry McLachlan nem számított rá, hogy beleszeret Laurelyn Prescottba, mégis így történt. Miután ostoba módon elengedte, három hónapig nyomoz utána. Ám a nő, akire végül rátalál, már nem ugyanaz, aki búcsú nélkül eltűnt. Laurelyn többé nem kétségek közt őrlődő lány egy ausztráliai kiruccanáson, hanem ígéretes karrier előtt álló, sikeres zenész. Ahogy Laurelyn álmai lassan valóra válnak, Jack rettegni kezd, hogy neki többé nem jut hely az amerikai lány új életében. Vajon sikerül egyetlen hónap alatt elérnie, hogy Laurelyn átlásson a csillogáson, és olyan életet képzeljen el magának, amelybe a férfi is beletartozik? 

A megadás szépsége kortárs felnőtt regény, a tartalma miatt 18 év alattiak számára nem ajánlott.

Shadow véleménye:

Ha ez előző rész nem lett kedvenc, akkor ez még annyira se tetszett. Nem mondom, hogy pocsék volt, de azt se mondhatom, hogy valami eget rengetően szuper lett volna. Maradjunk az egynek elment kategóriánál.

Tipikusan, a hogyan lehet egy pitbullból vinnyogó pincsit csinálni kézikönyv a javából. Megfogadtam, hogy nem húzom le nagyon, mert vannak, akiknek ennyire romantikus az ízlése, de sajna nekem nem ilyen, szóval előre is bocsánat.

Félre értés ne essék, semmi bajom a romantikával, de nekem ez már kissé túl nyálas volt.  Az egész könyv másról sem szól csak a lelki vívódásról. Megcsalt? Nem csalt? Meg fog?

Az első könyv elején még volt egy dögös, tökös playboyunk, aki a második könyv végére igazi papucsállatka lett. Minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd, drágám….. Csak az a fontos, hogy te boldog légy…..blablabla.

"– Nem akarom, hogy jobb legyen nélküle. Vele akarok lenni."

A vége felé elég erősen az motoszkált bennem, hogy az vajon Laurelyn egy percre is tekintetbe vette Jackie fiút, hogy ő vajon mit akar, vagy mi teszi a szexen kívül boldoggá? Egyáltalán ismeri ezt a pasit? Alapjában semmit sem tud róla, csak megismerkedett a családjával. Soha nem is firtatta a gyerekkorát, vagy semmi olyat, amit azért az ember tisztázni szokott mielőtt egy kapcsolatba ugrik, ne adj úr isten egy házasságba. 

Miss Naiv azért nem semmi.  Valójában engem halálosan idegesített a csaj, mert mondjuk ki önző. Oké, oké vágom, hogy feladott a szerelemért dolgokat, de csak az után döntött így, hogy nem úgy alakultak az álmai, ahogy tervezte, és mindet abba csomagolta be, hogy azért teszi, mert nem tud Jack Henry nélkül élni. Egy percre sem tart önvizsgálatot.

"Mindig meglep, mennyire vágyom erre a férfira. Nem tudom, hogy a testemen kalandozó keze vagy a szájából elhangzó ígéret okozza, de a kettő közül valamelyik igen erős vágyat ébreszt bennem."

Imádom a fekete hajú, kék szemű pasikat, de nagyjából, két könyv után is csupán ennyi, amit tudunk Jack Henryről. Ja, meg azt, hogy 30 éves, és annyit képes szexelni, mint egy kamasz fiú. Bocs, de nekem az illúzióhoz ez karcsú. Nem áll össze a karakter a fejemben.

És utálom, ha egy pasi ennyit rinyál. Olyan illúzió romboló. Én alapvetően a az igazi rossz fiúkat szeretem, akik készek tenni azért, hogy a szeretett nő velük legyen. Ha kell, hegyeket mozgatnak meg, de nem így, hogy ezzel a taktikának nevezett baromsággal, hogy hagyok neked időt….. blablabla. Ez milyen már? Hazamegy és vár. Hol a tűz, hol a harc? Ennyire ne legyen már megértő egy pasi! Ennyire ne legyen már rózsaszín! Ki kell mondani, elhagyta a golyóit.

Az írónő a mellékszereplőknek megint nem oszt sok lapot. Vannak, akik csak szellemképként vannak jelen. Ilyen például Zac, és Audrey.

Míg másoknak osztottak lapot, de mégsem ér semmit, vagyis nem sokat nyom a latba a jelenlétük. Olyan semmilyenek. Semmitmondó a jelenlétük, és a mondanivalójuk. Ez alól mondjuk talán csak Margareth, Addison, és Jolie a kivétel, és talán Blake Phillips

Margareth a maga módján, bölcs, és nagyon szórakoztató, főleg mikor a retiküljével veri Jack-et. Addison, mindig ott van Laurelynnek, hogy helyre billentse az agyát. Jolie pedig az a fajta, aki annyira önző, hogy péklapátért kiállt a személyisége.

Blake Phillips valamifajta feszültséget visz a tetteivel a könyvben, de hiába teszi, amit tesz, mégis elsikkad a dolog ereje, éle, jelentősége.

Ezektől függetlenül még mindig az a véleményen, hogy a mellékszereplők csak töltelékanyagok.

Van egy dolog, ami viszont nagyon zavaró, mégpedig az hogy ahelyett, hogy a két főhős megbeszélné a dolgait, végül mindig az ágyban kötnek ki. Mintha az írónőnek nem lenne ötlete, hogyan beszélhetne egymással komolyabb, mélyebb dolgokról a két karakter. Ha viszont nincs ötlet, akkor töltsük meg az oldalakat szexel. Remek. Csak egy idő után fárasztó az olvasó számára.

Hiába váltott szempontból olvashatjuk a könyvet, még ez sem segít azon, hogy valójában nem mondanak semmit. Haladnak egy mindenki által elvárt happy end felé és nagyjából ennyi.

Bár a sorozat akár ezzel a két könyvvel véget is érhetne, mert alapjában véve a történet lezárul, de Giorgia Cates írt belőle egy harmadikat is, a későbbi eseményekről. Mondhatnám, hogy várom, de hazudnék. Lapos lett a második könyv és ezen, szerintem egy harmadik se fog segíteni. Ez az egész sztori akár egyetlen könyvbe is simán belefért volna.

Ahogy az elején írtam egynek elment.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a szirupos romantikát, a kevés bonyodalmat, de ezektől eltekintve még 18+ a könyv, a rengeteg szexuális jelenet miatt.