Cím: Captive in the Dark - Fogoly a sötétben
Sorozat: The Dark Duett #1
Műfaj: Erotikus, BDSM
Megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés: 2011
Értékelés:
Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.
Shadow véleménye:
Tetszett, nagyon tetszett.
A szirupos romantikusok tengerében felüdülés volt ez a könyv. Igazi lélektani hullámvasút a javából. Itt és most, jó előre figyelmeztetni szeretnék mindenkit, aki még nem olvasta, de tervezi, hogy ez a történet finom lelkű hölgyeknek nem való. Ha mindenáron rá akarjuk sütni a romantikus műfajú bélyeget, akkor az elég faramuci lesz. Inkább erotikus thrillernek nevezném ha minden áron be kellene sorolnom műfajilag.
Maga történet alapja, minden nő rémálma, attól függetlenül, hogy mennyi idősek vagyunk. Ha beismerjük, ha nem mindannyian rettegünk attól, hogy elrabolnak, de talán legfőképp attól, hogy esetleg szexuális bántalmazás ér minket.
Több kommentben olvastam, hogy a Caleb nem lett a hős lovag és, nem kerül be a bookboyfriend kategóriába (azoknak, akik nem találkoztak még ezzel a fogalommal, ezt azokra a könyves pasikra használjuk akikért nagyon-nagyon odavagyunk). Lehet, hogy engem sokan meg fognak kövezni de én nem látom olyan sötéten a dolgokat. Tetszik Caleb személyisége, mert ugyan a múltja sötét, és a leke is részben az, de mégis fel-fel bukkan benne a lelkiismeret.
Calebről nem titok, hogy abban amit tesz a bosszú vezérli. Megvan rá az oka, és én meg is értem ezt az okot, mert szörnyű lehetett ezt a sorsot elviselni, ezt a fajta életet ép ésszel átvészelni. Együtt tudtam vele érezni, mert ha tudunk olvasni a sorok között, akkor rájövünk, hogy mindössze annyi a baj vele, hogy sosem tapasztalta a szeretetet, a szerelmet. Világ életében, már amire emlékszik belőle, csak a fájdalom létezett számára, a kínzás, a megaláztatás. Nekem ez elég ahhoz, hogy részvétet szánalmat érezzek iránta. És ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább előbukkan belőle az ember, és az emberi érzések. Megszereti Oliviát, kötődni kezd hozzá. Hát mi ez ha nem személyiségfejlődés.
"Eszébe jutott a lány puha, ruganyos teste, amint az övéhez préselődik, és ahogy két karjával körülfonja a derekát. Elengedte. A saját hülyesége volt, hogy így cselekedett, de elengedte. Csak arra tudott gondolni, hogy a lány vissza sem nézett. Egyszerűen elmenekült… előle."
"A lány miatt volt! Amióta megakadt rajta a szeme, csakis zűrzavart és viszályt hozott az életébe. Megengedte magának, hogy érezzen iránta… valamit."
Oliivia/Livvie a megtestesült hiszékenység és naivitás mintaképe. Nem is értem, hogy abban a közegben ahol és ahogy felnőtt, hogyan lett ilyen? A válasz szintén a sorok között rejlik. Vágyik a szeretetre, amit sosem kapott meg, senkitől. Én nem is tudom mihez kezdenék, ha az anyukámmal ilyen lenne a kapcsolatom. Ha a könyvben olyan negatív szereplőt kellene mondanom, akit úgy isten igazából utáltam, akkor mindenképp Livvie anyját mondanám, habozás nélkül. Lehet, hogy meggyötörte az élet, de hogy egy gyereket hibáztasson a saját vacak életéért az nonszensz.
"Nem gyűlöltem az anyámat, szerettem őt. Ezt többször kellett volna mondanom neki, még ha ő nem is mondta nekem gyakran."
"Egy pillanatra úgy éreztem, hogy minden, ami eddig történt, csak álom volt, és most, hogy a nap már felkelt, felébredhetek belőle. Soha többé nem akartam elaludni. A szörnyek már sosem térnek vissza."
Voltak pillanatok amikor rendesen szidtam Oliviát, hogy annyi életösztön sem szorult belé, hogy megpróbáljon elmenekülni? Aztán megkaptam a választ. Hát ez esetben inkább maradt volna a fenekén. Csöbörből-vödörbe esett. Mondjuk alapvető gondjai vannak a bizalommal, de ez adódhat fiatal korából is, mert én tutira nem bíztam volna meg egy olyan rossz arcú motorosban, mint akibe neki sikerül belefutnia. Inkább kódorgtam volna egyedül a sivatagban, mint azzal a taggal, na meg a sleppjével bárhová elmenjek.
"Sírni akartam amiért nem láttam előre, hogy ez fog történni. Sírni akartam a jövőm bizonytalansága miatt. Sírni akartam amiért sírni akartam. Sírni akartam mert minden valószínűség szerint meghalok, mielőtt kóstolót kaphatnék az életből. Sírni akartam amiért annyira szörnyen, tragikusan ostobán nő vagyok."
Caleb és Livvie kapcsolat mindenképp érdekesen alakul. A lány hol utálja, hol kedveli Calebet. Persze ez érthető hisz kap tőle hideget, meleget egyaránt. Nem véletlen írtam az elején, hogy igazi lélektani hullámvasút, mert annyira jól van megírva a történet, hogy magukkal ragadnak a szituációk, és képtelenség kívülállóként szemlélni az eseményeket. Ez a történet nem egy habos-babos mese, és iszonyatos belegondolni, hogy esetleg a színfalak mögött tényleg lehetnek ilyen dolgok a Közel-Keleten. A hideg is kiráz már a gondolatától is.
Én hiszek abban, hogy a gonoszak mindig elnyerik méltó büntetésüket, és talán pont ezért sem tudok Calebre olyan negatív szemmel nézni.
Több kommentben olvastam a neten, hogy akik olvasták, és még tetszett is nekik a könyv, mégis félve kérdezik, hogy ez baj-e? Atya Úr Isten! Na, ne már csajok! Ha azt mondjátok (ki meritek mondani), hogy tetszett, azzal még nem a könyvben szereplő erőszakkal értetek egyet, hanem magával a történet vonalvezetésével. Hisz maga a történet lebilincselő, izgalmas, és ettől letehetetlen ez a könyv.
Egy negatív dolog van csupán amit megemlítenék. Mégpedig azt, hogy hihetetlenül, utálatosan FÜGGŐVÉGES!!!
Van egy dal, amit akárhányszor meghallok, mindig ez a könyv ugrik be. Mégpedig a Maroon5-tól az Animals. Nem tudom mikor, hol, és hogyan kapcsolódott össze a fejemben a kettő, de megtörtént, és most nem tudok szabadulni a dologtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése