Cím: The Coincidence of Callie & Kayden
(Callie, Kayden és a véletlen)
Sorozat: The Coincidence #1
Műfaj: Young Adult, New Adult
Értékelés:
Kayden megtanulta, hogy egyetlen
esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg
tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy
este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant
egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A
tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a
borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha
senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig
küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy
Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát:
megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és
visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden
azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább
igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal
Callie szorul megmentésre…
Shadow véleménye:
A hosszú hetek óta tartó olvasási válságom megszakítására választottam ezt a könyvet, és az utolsó oldal elolvasása után azt hiszem, sikerült végre visszazökkennem a megszokott utamra.
Tetszett ez a történet, mert rávilágít, hogy a gimi focisztár szépfiúk élete sem mindig fenékig tejfel, és a visszahúzódó lány sem véletlenül olyan amilyen. Jó volt végre egy olyan YA könyvvel találkozni ahol a hangsúly nem a rózsaszín cukormázon van, hanem igenis emberiek a szereplők. Akikről elhisszük amit olvasunk róluk. Kicsit zavart benne a tegyem, ne tegyem hezitálás, de ezt a szereplők korából adódóan gond nélkül el tudtam fogadni. Lehet, hogy mást-mást mond ez a történet egy a szereplőkkel hasonló korú olvasónak, és egy kicsit idősebbnek. Lévén, hogy én már (sajnos) idősebb vagyok, nekem teljesen átjött a szenvedésük, az önmarcangolásuk. Nekem azért az is lejött, hogy a szülők mennyire elsiklanak a dolgok fölött.
A megmentő lehet hősies, vagy akár lehet csak a puszta véletlen, viszont vannak, akiknek egyáltalán nem jut szerencse, akik rosszkor kötnek ki rossz helyen, akiket nem mentenek meg.
Nagyon nem értettem Callie szüleinek a viselkedését. Nekem szólna a vészcsengőm, ha a gyerekem ilyen hirtelen, ekkorát változna. Kicsit szíven ütött a nemtörődömségük. Kayden szüleire meg szerintem úrilányhoz méltó kifejezést nem is találok.
Viszont ami nem tetszett, hogy alapvetően minden főszereplő, és mellékszereplő egyaránt hordoz valami titkot, valami sötétet, fájdalmasat, esetleg felháborítót. Olyan erkölcsi, morális kérdésket feszeget helyenként a könyv, mint például a másság, a családon belüli erőszak, az alkoholizmus, és a nemi erőszak. Illetve ezek elfogadása, vagy feldolgozása. Együtt is éreztem a szereplőkkel. Jó volt, hogy nem egy habos-babos Ya könyv, de a végére mégis az volt az érzésem, hogy parányit átestünk a ló túlfelére.
Viszont tetszett, ahogy szépen lassan fejlődik a Callie és Kayde kapcsolata, és fokozatosan alakul ki a bizalom. Szerencsére a sok fájdalmas visszaemlékezést megtörték a romantikus jelenetek, melyekből akadt bőven. Nagyon cukik az esőben. :)
Jó volt, hogy nem varázsütésre lesznek szerelmesek, hogy nincsenek szerelmi háromszögek. Mindenki tisztán játszik, és nincs simlizés. És végre van agyuk a szereplőknek. Vannak értelmes gondolataik is, és nem légből kapott semmitmondó életbölcsességekkel dobálóznak. Egy szó, mint száz, habár nem tartom a szívem csücskének ezt a műfajt, de ez a könyv mégis tetszett.
– Például arról, hogy mi tesz téged boldoggá – javasolja. – Vagy olyasmiről, amit nem fogsz megbánni holnap reggel.– Te teszel boldoggá, Callie. Egész életemben te vagy az első személy, aki boldoggá tesz. Azon az estén, amikor megmentettél, valahogy megváltoztattál… elérted, hogy akarjak élni.
Hogy miért nem 5 csillagos?
Mert valami mégiscsak hiányzott. Valamiért nem érzem teljesnek a történetet. Helyenként furák voltak a tettek, a reakciók. Bár lehet, hogy majd a következő rész helyére teszi a dolgokat a fejemben.
Mindenesetre egyszerre gondolkodtatott el, és szórakoztatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése