Író: Sasha Grey
Cím: A Juliette társaság
Műfaj: Erotikus
Megjelenés éve: 2014
Értékelés:
Catherine, a gyönyörű nő, akinek szexualitása csak nemrég ébredt, egy titkos klubban találja magát, ahol a világ legnagyobb hatalmú vezetői találkoznak, hogy kiéljék legmélyebb, legsötétebb szexuális fantáziáikat. Az új élmények nagyon erős új élvezeteket nyitnak meg Catherine előtt, ugyanakkor lerombolnak mindent, amit addig értéknek tartott.
A könyv szerzője, Sasha Grey a hollywoodi pornóipar egyik legsikeresebb sztárja volt.
Shadow véleménye:
A neten
nézelődve azt vettem észre, hogy eddig nem sokan mertek vállalkozni ennek a
könyvnek az értékelésére. Hát én bevállalom. És nem leszek kíméletes.
Egyszerűen borzalmas
volt! Nem viccelek. Én nem túl sokszor mondok ilyet, de szerintem azért a
papírért is kár volt, amire kinyomtatták.
Anno, mikor
az Szirén kijött elolvastam és a mai napig nagyon szeretem azt a könyvet, mi
több az egész sorozatot. Sajnos ezt erről a könyvről nem mondhatom el, mi több
a közelébe sem ér.
Mikor
belekezdtem az olvasásba tisztában voltam Sasha Grey korábbi „munkásságával”.
Sokak számára biztos nem mondok azzal újat, hogy a hölgyemény évekig volt pornó színésznő. 2011-ben visszavonult és belekezdett olyan dolgokba, mint a
zenélés, a színészet (hagyományos filmekben, sorozatokban), és úgy gondolta ír
egy könyvet. Hát szerintem bár ne tette volna.
Ez a könyv
fényévekre van az erotikustól. Viszont nagyon közel áll a közönségeshez.
Félreértés ne essék, nem vagyok prűd. De ez a könyv már nálam is leverte azt a
bizonyos biztosítékot.
A történet
igyekszik, állítólag, realisztikusan ábrázolni a titkos szex klubok világát. Szerintem
csak azt a közönséges klisét sikerült közvetítenie írásban, amit a pornófilmek
ontanak. Hogy a nő azt szereti, ha fájdalmat okoznak neki, ha megalázzák, és
ezt még élvezi is. Köszi szépen!
A
megdöbbentő, hogy már a könyv elején kihangsúlyozásra kerül, hogy a nőkre
másképp hat a pornófilmek vizuális ingere, minta pasikra. Lényegében, nem mi nők
vagyunk ezeknek a filmeknek a közönsége, amit ugyebár eddig is tudtunk. Ezek
után nem gondoltam volna, hogy mégis ezeknek a filmeknek a berögződött
jeleneteit igyekszik a női olvasó torkán lenyomni erotika címszó alatt.
Nehéz eldönteni
helyenként, hogy életrajzot olvasunk, vagy valami keménypornó, és a Trainspotting
keverékét.
Na és ehhez jönnek még a filmelméleti adalékok. Hurrá! Tényleg, másra se vágytam csak arra, hogy egy komplett művészfilm katalógust, ától cettig belém
plántáljanak. A könyv végére olyan fejfájásom lett, hogy azt elmondani nem tudom.
Kaptam egy
nimfomán csajt, aki konkrétan dacból belevág a nagy önfelismerésbe, amiben
minden segítséget megkap fehérmájú barátnőjétől. Micsoda karakterek! Hát nem
fantasztikus?
De kapunk még fura filmelmélet tanárt Marcust, Bundyt, a perverz weboldalt üzemeltető havert, és egy pasit, Jacket, aki Catherine pasija, de
a karrierje miatt kevesebb időt tud a barátnőjével tölteni. Remek, igazán remek
szereposztás!
Na és ehhez
jönnek annak a bizonyos klubnak, a név és arc nélküli tagjai, akik hogy úgy
mondjam, mindegy hol, vagy kivel, csak orrba-szájba, és minél többször.
Kivételesen nem azért lestem az oldalszámokat, mert attól tartottam, hogy túl hamar elfogynak a lapok, hanem épp ellenkezőleg. Már alig vártam, hogy végre vége legyen ennek az agybajnak.
Kivételesen nem azért lestem az oldalszámokat, mert attól tartottam, hogy túl hamar elfogynak a lapok, hanem épp ellenkezőleg. Már alig vártam, hogy végre vége legyen ennek az agybajnak.
Az utolsó
oldal elolvasása után, miközben egy hatalmas csattanással landolt a kukában a könyv, azon tűnődtem, hogy ez most mi akart lenni. Erotikus regény? Életrajz?
Krimi? Thriller? Aztán arra jutottam, hogy pornó, de abból is a közönségesebb
fajta.
Azt se
bántam volna, ha ez a könyv kimarad az életemből, és talán az is jobb lett volna, ha a szuszter a kaptafánál marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése