Író: Kathryn Taylor
Cím: A szerelem színei - Felszabadulva
(A szerelem színei #1)
Műfaj: Erotikus
Megjelenés éve: 2014
Értékelés:
A férfi gazdag és szexi.
Ő Európa legáhítottabb agglegénye.
És csakis őt akarja.
Grace fiatal és ártatlan. Igazából
még sohasem dobogtatták meg a szívét a férfiak. Csipkerózsika-álmából azonban
felébred, amikor egy londoni szakmai gyakorlat idején megismerkedik a
karizmatikus Jonathan Huntingtonnal. Jonathan gazdag, hihetetlenül vonzó, ráadásul
még nemesi származású is – ám egyáltalán nem az a mesebeli, fehér lovas
királyfi. A férfi egyre mélyebbre vezeti Grace-t sajátos, sötét vágyakkal teli
világába, a lány pedig egyre szédültebben kering szenvedélyének örvényében. Ám
amikor Jonathan teljesíthetetlennek tűnő szerelmi zálogot követel tőle, a lány
rájön, mennyire veszedelmesek a férfi iránt táplált érzései.
Shadow
véleménye:
Meglepett ez
a könyv. Na, nem negatív értelemben, hanem pont ellenkezőleg. Az történt, hogy
megfogott a borító. A fülszöveget el sem olvastam, csak belevetettem magam.
Mindent megkaptam, amit az ilyen és ehhez hasonló könyvekben szeretek. Kicsit
Szürke, kicsit Crossfire, kicsit Ez a férfi, és még sorolhatnám, de mégis volt
benne valami, amitől mégis más ez a történet.
Mégpedig attól,
hogy a szereplők emberiek. Sikerült elhinnem, hogy a szereplők létezhetnek a
valóságban is. Bele tudtam magam élni a helyszínekbe, a szituációkba. Ez
mostanában nagy szó, mert hát nem vagyok, olyan naiv azért én sem, hogy
várjam, mikor készíthetek interjút egy olyan kaliberű palival, mint Mr. Grey,
aki persze azonnal a házi sexállatkájának akarna, és egy irodaépületbe sem úgy
lépek be, hogy az első jóképű öltönyöstől fenékre essek az előtér közepén. Azt
már nem! Ellenben tudok ilyen szerencsétlen lenni, és ilyen idióta helyzetekbe
kerülni, mint Grace.
Oké, oké,
persze, hogy vannak hasonló momentumok ebben, is mint a fent említett
könyvekben, de mégis tetszett. Nagyon tetszett. Gyanítom az a bizonyos klub az,
ami izgatta a fantáziám. És bár tabu a téma, azért azt hiszem, ez mindenki
fejében elindítja az a bizonyos vezérhangyát. De szerencsére nem maradunk lógva
és ki is derül, hogy mi folyik abban a titokzatos klubban.
Jonathan
olyan amilyen. Jóképű, titokzatos, és maximálisan magabiztos minden
mozdulatában, kivéve akkor bizonytalanodik el ha Graceről van szó. Nagyon
tetszett, ahogy mondhatni egymás felé csetlenek-botlanak a történet folyamán.
Mindketten ingatag talajon járnak. Hisz az egyiküknek szexuálisan
tapasztalatlan, másikuk meg a párkapcsolatok terén kezdő. De mégis mágnesként
vonzzák egymást.
Persze, kapunk elég pozitív és negatív szereplőt egyaránt a történet folyamán. Nagyon
szerethető szereplő például Jonathan húga, Sarah, és Jonathan üzlettársa, Alexander.
És, ők ketten nem semmi kis kavarógépek, akik persze annak drukkolnak,
hogy ami Grace és Jonathan között van, az végül jól süljön el. De engem az is
nagyon érdekelne, hogy velük mi lesz a későbbiekben, mert valami lesz az tuti.
És itt
vannak a negatív figurák. Jonathan apja, az earl aki igencsak unszimpatikus,
mogorva, hidegvérű nemes. Mert, ha eddig nem említettem volna, Jonathan egy
nemesi származású angol fickó. Persze a történet vége felé kezdtem érteni az
öreg earl motivációját is, de ettől még nem lett a szívem csücske.
Na és ott
van az a bizonyos japán üzletember. Jonathan mentora, vagy mije. A hideg is
kirázott a tagtól, hogy őszinte legyek. Valamiért az amerikai filmekből ismert
jakuzák jutottak eszembe róla.
Mégis
mindent egybevetve nagyon tetszett a könyv, le sem bírtam tenni, de a végén egy kicsikét (nem is kicsikét) kiborultam. Hát, hogy lehet valamit így befejezni!?
Így lógva hagyni az ember lányát!?
Most megint
tűkön ülve várhatom egy könyv folytatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése