Nem túl gyakran fordul elő velem, hogy post formájában
kitörjenek belőlem az indulatok, de most ismét elérkezett ez a bizonyos
pillanat. Vannak dolgok, melyeket könnyedén el tudok ereszteni, de angoltudással
rendelkező emberkeként, általában a fordítások minőségétől áll égnek a hajam.
Sokadszorra van már tele a hócipőm, hogy a fordítások kal olyan
mérhetetlen mértékben tudnak eltorzítani egy-egy könyvet, hogy utána nem
csodálkozhat egyetlen kiadó sem, miért is nem nőnek az eladási statisztikák.
Elismerem szép nyelv a magyar, és jó sok szinonima tarkítja. Tény, hogy sokkal,
nagyobb szókinccsel, árnyaltabb kifejezésekkel rendelkezünk, mint adott esetben az angol nyelv, de abban
nagyon nem hiszek, hogy egy bekezdésen belül ugyanazt a hím tagot, más-más
jelzővel, ne adj úr isten, más-más szinonimával írjanak le. Gondolok itt az
olyan remek fordításokra, melyek végén úgy érzem, hála a fordítónak, hogy nem
egy regényt olvastam, hanem valamelyik barkácsáruház katalógusát. És ez csak az
erotikus vonal. És még egy szót sem ejtettem, a disztópiás, és fantasy könyveknél
kialakult trendre, mely szerint sok esetben minden nevet lefordítanak magyarra
még ha, hülyén hangzik akkor is.
Hahóóóóóóó, kedves fordítók, ezektől a
momentumoktól az olvasó kiesik a történetből, megszakad az olvasás élménye!