Nem túl gyakran fordul elő velem, hogy post formájában
kitörjenek belőlem az indulatok, de most ismét elérkezett ez a bizonyos
pillanat. Vannak dolgok, melyeket könnyedén el tudok ereszteni, de angoltudással
rendelkező emberkeként, általában a fordítások minőségétől áll égnek a hajam.
Sokadszorra van már tele a hócipőm, hogy a fordítások kal olyan
mérhetetlen mértékben tudnak eltorzítani egy-egy könyvet, hogy utána nem
csodálkozhat egyetlen kiadó sem, miért is nem nőnek az eladási statisztikák.
Elismerem szép nyelv a magyar, és jó sok szinonima tarkítja. Tény, hogy sokkal,
nagyobb szókinccsel, árnyaltabb kifejezésekkel rendelkezünk, mint adott esetben az angol nyelv, de abban
nagyon nem hiszek, hogy egy bekezdésen belül ugyanazt a hím tagot, más-más
jelzővel, ne adj úr isten, más-más szinonimával írjanak le. Gondolok itt az
olyan remek fordításokra, melyek végén úgy érzem, hála a fordítónak, hogy nem
egy regényt olvastam, hanem valamelyik barkácsáruház katalógusát. És ez csak az
erotikus vonal. És még egy szót sem ejtettem, a disztópiás, és fantasy könyveknél
kialakult trendre, mely szerint sok esetben minden nevet lefordítanak magyarra
még ha, hülyén hangzik akkor is.
Hahóóóóóóó, kedves fordítók, ezektől a
momentumoktól az olvasó kiesik a történetből, megszakad az olvasás élménye!
Legyenek már olyan jók a fordítók, lektorok, olvasó szerkesztők,
hogy ezekre odafigyelnek. Talán, nem olyan nagy kérés ez azoktól, akik
beballagnak a könyvesboltba, és adott esetben az összekuporgatott pénzüket
hagyják ott egy-egy könyvért.
Ez volt az egyik problémám, ami elég rég óta kísért, de
sajna van egy tendencia amitől viszont a falat tudnám kaparni. Mégpedig a
minden könyvnek legyen alcíme dili. Mi a bánatnak? Nem áll meg magától a könyv?
Kevesebbet ér a magyar piacon, ha nincs odabiggyesztve valami blődség? Miért kell
hülyének nézni azokat, akik adott esetben nem tudnak angolul? Kifejtem mi a
bajom.
A címek félrefordítása alapból idegesít, mert magyarázza már
meg nekem valaki, hogy K. Bromberg esetében a Driven-ből, hogy a csudába lett Szükség, mikor marhára nem ez a könyv címe, de még a szó jelentése sem, vagy Olivia Cunning - Backstage Pass
című könyve hogy alakult Pengető Ujjakká? Még annak se nagy feladat, rájönnie, akik
nem tudnak angolul, hogy a címek köszönő viszonyban sincsenek, ehhez még a
Google fordító is elég.
De ami igazán idegesítő, azok az alcímek. Találhatunk rá
példát szép számmal. Real – Valós, Alpha – Alfa, Crush – Bizsergés…..stb.
Soroljam még?
Totál feleslegesnek találom az ilyen és ehhez hasonlókat. El kéne
dönteni, hogy, vagy marad az angol cím, vagy lefordítják a címet (talán
rendesen, normálisan). Ennyi. Mit kell ezen túlfilózni? Vagy leütésre fizetik a
grafikust, aki a magyar borítókat megcsinálja? Komolyan nem értem a dolgot, de
bosszant az tuti.
Tudom, hogy ezek a trendek nem az én kirohanásom miatt
fognak megváltozni, csak egyszerűen muszáj volt, és jól esett ezt kiírnom magamból, különben
megfojtott volna a pulykaméreg. Én egy roppant béketűrő emberke vagyok, de be kell
látnom, hogy jobb, ha nem olvasok magyarul, mert csak felhúzom magam, holott
szívem szerint csak magyarul olvasnék, hisz mégiscsak ez az anyanyelvem.
Ui: Kommentelni ér. Vagy egyedül vagyok a véleményemmel? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése